Játék korhatárok nélkül

Az utóbbi időben jól megfigyelhető tendencia, hogy a gyerekeket egyre fiatalabban igyekeznek "megkaparintani" az egyes sportágak. Összeállításunkban arra keressük a választ, hogy miképpen működik a népszerűsítés az egészen kicsik körében, és arra is, hogy a korai kezdés együtt jár-e nem kívánatos mellékhatásokkal.

Hogy hány évesen ajánlott elkezdeni versenykörülmények között sportolnia a gyereknek, azt sportága válogatja. Akad, amelyben tíz év az alsó korhatár, és van, amelyben már három-négyévesen edzésekre járnak az apróságok. Ki választ, mikor és mi alapján? Milyen előnyt élveznek a társaságiadó-támogatásban részesülő látványsportágak (a labdarúgás, a jégkorong, a kézi-, a kosár-, a röp- és a vízilabda) a toborzásban? Miből meríthetnek a többiek? Ki, mennyire helyezi előtérbe a legfontosabb kérdést; nevezetesen, hogy mi a legjobb a gyereknek?

A témáról mindenekelőtt a Testnevelési Egyetem pszichológia és sportpszichológia tanszékét vezető dr. Lénárt Ágotát kérdeztük.

"A jelenségnek több vetülete van. Az első a korai sportágválasztás problematikája. Az csak hét-nyolcéves korban derül ki, hogy a gyerek mire lesz alkalmas a későbbiekben, négy-öt évesen még nem. A másik a közeg. Ha a család erőlteti a sportágat, piciként a gyerek azonosul az elképzeléssel, de az még nem az ő választása. Serdülőkorban az szokott gondot jelenteni, hogy kiderül: a gyerek fizikálisan, mentálisan nem arra a sportágra termett, vagy egyszerűen csak nem szeretné tovább csinálni. Amennyiben a család támogatja a sportolást, az természetesen kiváló fejlesztő közeg. Jó hozzáállás, ha a szülők úgy gondolják, a gyerek élvezze, amit csinál, mozogjon, legyen együtt a társaival. Ha viszont kicsiként elkezdik számon kérni, hogy »miért nem rúgtad be azt a helyzetet?!; miért nem voltál ügyesebb?!«, akkor fölösleges lelki nyomást helyeznek rá. Ráadásul abban a korban éretlen ahhoz, hogy az instrukciókat megértse."

A szakember szerint ebben az életkorban a játékra, a fejlődésre és a mozgástanulásra kell(ene) helyezni a hangsúlyt, nem pedig a teljesítményre. Kiemeli: a kisgyerekek versengeni szeretnek, nem versenyezni.

"A harmadik aspektus, amikor elviszik a gyereket sportolni, de a szülőt egyáltalán nem érdekli, hogy a kicsi eredményes-e. Ez azért nem jó, mert ha a szülő nem támogatja, biztatja a gyereket a teljesítményre - fontos: nem a sportteljesítményre, hanem akár csupán az edzésre járásra -, akkor a közeg megint csak nem lesz motiváló, fejlesztő. Meghatározó az is: az adott országban hogyan és milyen szempontok alapján támogatják a gyereksportot? Ha a kicsiket versenyeztetni szükséges, és mindenféle ligában kell részt venniük, mert a klub csak így juthat támogatáshoz, akkor az magát edzésmunkát is veszélyezteti. Ez gyakran azt eredményezi, hogy a gyerekek képtelenek rendesen megtanulni a sportáguk alapjait. Mert aki csak versenyez, az biztosan nem fejlődik."

Az U17-es leány röplabda-válogatott szövetségi kapitánya, Kőnig Gábor azzal kezdi, hogy csakúgy, mint régen, most is tízévesen ideális elkezdeni a sportágat. Úgy gondolja, ez későinek számít a többi csapatjátékkal szemben. Adódik a kérdés: ennek fényében mennyivel nehezebb növelni a röplabdasport utánpótlásbázisát, mint más látványsportét?

"A taorendszerbe utolsóként kerültünk be, és az iskolákban is később indulhatott csak el a röplabdaprogram. Mire odajutottunk, a sulik többségének már szerződése volt más sportágat képviselő egyesületekkel, így mi hiába próbálkoztunk. A fővárosban például nincs túl sok röplabdaszakosztály, amiből az is következik, hogy arányaiban nem vagyunk sokkal kevesebben, mint, mondjuk, a kosarasok. Ettől függetlenül persze az sem könnyíti meg a helyzetünket, hogy a mi sportágunkat valóban nem érdemes tízéves kor előtt elkezdeni."

Ezzel együtt a röplabdázók is törekszenek arra, hogy a kicsik minél megismerkedhessenek a játékkal.

"Néhány éve indult az úgynevezett manó korosztály, amelyben a nyolc-kilencévesek szerepelhetnek. A zsinórlabdához hasonló az a játék, amelyet ebben a korban kipróbálnak; és általa a röplabda alapjait is elsajátítják. A legkisebbek jellemzően iskolai csapatokban játszanak, ahonnan aztán a tehetségesebbek kitűnnek, a klubok pedig leigazolják őket."

utanpotlassport.hu