Bemutatkozik Kása Enikő

Kása Enikő 2021 óta erősíti a Dunakanyar Röplabda utánpótlásedzői csapatát, és az idei szezonban már a hatodik évét kezdi az egyesületnél. Jelenleg az U18B és U20 lánycsapat vezetőedzője, ahol nemcsak a röplabda szakmai alapjainak fejlesztésére, hanem egy összetartó közösség kialakítására is nagy hangsúlyt fektet.

A röplabdával 2002-ben ismerkedtem meg, és nagyon hamar az életem meghatározó részévé vált. Játékospályafutásom nagy részét a Palota RSC csapatánál töltöttem, ahol rengeteg tapasztalatot szereztem, és megtanultam, mit jelent egy közösségért, egy csapatért dolgozni. Később játékvezetőként is kipróbáltam magam, 2014-től több éven keresztül vezettem mérkőzéseket, ami egészen más szemszögből ismertette meg velem a sportágat. Az edzői pályámat 2019-ben a BVSC-nél kezdtem, majd 2021-ben csatlakoztam a Dunakanyar Röplabdához.

Az egyik dolog, amit a legjobban szeretek a Dunakanyarban, hogy egy rendkívül nagy térséget ölel fel az egyesületünk. Nap mint nap találkozom olyan gyerekekkel, akik különböző településekről érkeznek hozzánk, mégis ugyanaz a sport köti össze őket. Mindig mosolyt csal az arcomra, amikor az utcán ismerős arcokat vagy éppen Dunakanyaros hátizsákokat látok. Ezek az apró pillanatok is azt mutatják, hogy a röplabda egyre népszerűbb a térség fiataljai között, és jó érzés tudni, hogy ennek mi is részesei lehetünk.

Az idei szezonban az U18B ÉS U20 lánycsapatot fogom vezetni. Edzőként hiszem, hogy a közös munka nem kizárólag az eredményekről szól. Természetesen fontos, hogy sikeresek legyünk a pályán, de számomra legalább ennyire lényeges az az út, amelyet együtt járunk végig. Az edzések során arra törekszem, hogy minden játékos fejlődjön, bátran merjen hibázni, tanuljon a tapasztalataiból, és egyre magabiztosabbá váljon.

Nagy hangsúlyt fektetek arra is, hogy valódi közösséget építsünk. Szeretném, ha a csapat tagjai nemcsak csapattársak, hanem támaszai is lennének egymásnak. Hiszem, hogy egy jó közösségben mindenki könnyebben kibontakozhat, elérheti a saját céljait, miközben együtt is egyre erősebbé válunk.

Számomra a legnagyobb motivációt az jelenti, amikor látom a játékosok fejlődését – legyen szó egy új technikai elem elsajátításáról, egy megnyert mérkőzésről vagy egyszerűen arról, hogy egy félénkebb játékos egyre magabiztosabban lép pályára. Ezek azok a sikerek, amelyekért nap mint nap érdemes dolgozni, és amelyek miatt örömmel végzem az edzői munkámat a DKLSN-nél.

Sok sikert az idei szezonban, Enikő!

Hajrá, Dunakanyar!