Nagy Attila a Dunyakanyar LSN Röplabda új szakmai vezetője

Több mint harminc éve dolgozik edzőként, utánpótlás-válogatottat vezetett, és hisz abban, hogy a siker alapja a következetes munka, a tisztelet és a közös célok. Nagy Attilával beszélgettünk pályafutásáról, szakmai hitvallásáról és arról, milyen jövőt képzel el a Dunakanyar LSN Röplabdánál.

Kérlek, mutatkozz be röviden! Mesélj magadról és az eddigi szakmai utadról!

Nagy Attila vagyok, 53 éves, és immár több mint harminc éve dolgozom röplabdaedzőként. A sport szeretete nálunk családi hagyomány: édesapám és édesanyám is röplabdaedző volt, így gyakorlatilag ebbe nőttem bele. 1995-ben végeztem a Testnevelési Egyetem Továbbképző Intézetében, azóta folyamatosan a pályán dolgozom. Edzői pályafutásom során Debrecenben, Szegeden és Békéscsabán is dolgoztam, emellett négy éven keresztül korosztályos válogatott vezetőedzőként is tevékenykedtem, ahol az 1996–1998 között született játékosokkal dolgozhattam együtt.

Mi inspirált arra, hogy az edzői pályát válaszd, és mi motivál a mindennapokban?

A szüleim példája meghatározó volt. Már egészen fiatalon eldöntöttem, hogy edző szeretnék lenni. A kilencvenes években a röplabda nem volt könnyű helyzetben Magyarországon, fiatal edzőként nehéz volt elhelyezkedni, de engem mindig a közös építkezés, a nevelés és a gyerekekkel való munka motivált. Ez adott erőt ahhoz, hogy kitartsak a pályán.

Mely szakmai tapasztalataidra vagy a legbüszkébb?

Nehéz egyetlen pillanatot kiemelni, de a korosztályos válogatottnál eltöltött négy év meghatározó volt számomra. Ott nyílt igazán lehetőségem betekinteni a nemzetközi röplabdába, és megerősödött bennem az a szemlélet, hogy folyamatosan tanulnunk kell. Hiszek abban, hogy érdemes figyelni azokat az országokat, amelyek előttünk járnak szakmailag, tanulni más edzők módszereiből, és a jó gyakorlatokat beépíteni a saját munkánkba. A mai napig rendszeresen követem a nemzetközi röplabdát, és minden évben igyekszem új inspirációkat találni.

Miért döntöttél úgy, hogy a Dunakanyar LSN Röplabdához csatlakozol?

Amikor Böbe megkeresett, már az első beszélgetés során éreztem, hogy ez egy olyan kihívás lehet, amelyért érdemes hosszú távon dolgozni. Nagyon szimpatikus volt számomra az egyesület fejlődés iránti elkötelezettsége. Nagyra értékelem, hogy valaki évekkel ezelőtt megálmodott egy klubot, amely azóta lépésről lépésre fejlődött, és most elérkezettnek látta az időt egy újabb nagy előrelépésre. Külön öröm számomra, hogy ennek a folyamatnak engem is részévé szeretnének tenni.

Milyen benyomások értek az első találkozások során?

Nagyon pozitívak. Rengeteg potenciált látok az egyesületben, és a környék sportinfrastruktúrája is kiváló lehetőségeket biztosít. Egyelőre még nem volt alkalmam minden kollégával hosszabban beszélgetni, de az első visszajelzések rendkívül biztatóak voltak.

Milyen célokat tűztél ki az első időszakra és hosszabb távra?

Az első feladatunk egy közös klubfilozófia kialakítása lesz. Fontosnak tartom, hogy a játékosok, a szülők és az egyesület minden munkatársa ugyanazokat az értékeket képviselje, és közös célokért dolgozzunk. Szeretném megtalálni az egyensúlyt a magas színvonalú szakmai munka, valamint a játékosok és a szülők elvárásai között. Hiszem, hogy csak így lehet hosszú távon stabilan fejlődni.

Hogyan jellemeznéd az edzői filozófiádat?

Hiszek a munkában. Ha egy fiatal naponta két-három órát fordít valamire, akkor az már az életének meghatározó része. Ez az idő csak akkor térül meg igazán, ha mindenki úgy érzi, hogy értelme volt belefektetni. A röplabda egyszerre szenvedély és komoly munka. Fontosnak tartom, hogy a sportolók megtalálják az egyensúlyt a tanulás, a sport, a család és a magánélet között. Ehhez céltudatosságra és áldozatvállalásra van szükség, de én mindent megteszek azért, hogy ezek az áldozatok valóban eredményre vezessenek.

Mit vársz el a sportolóidtól, és mit várhatnak ők tőled?

A legfontosabb számomra a tisztelet. Tiszteljük a sportot, a röplabdát, a csapattársainkat, az edzőinket, az ellenfelet és egymás céljait. Egy csapatban mindig lesznek olyan játékosok, akik profi sportolók szeretnének lenni, és olyanok is, akik a röplabdát az életük fontos, de nem kizárólagos részének tekintik. Az edző feladata, hogy ezek között megtalálja az összhangot, ehhez pedig kölcsönös tiszteletre van szükség.

Mit jelent számodra a siker?

Természetesen fontosak a győzelmek, hiszen a sportban eredmények születnek. De számomra a valódi siker azt jelenti, hogy képesek vagyunk játékosokat nevelni. Nem szabad a rövid távú eredmények oltárán feláldozni a sportolók fejlődését. Ha türelmesek vagyunk, következetesen dolgozunk és van hosszú távú tervünk, akkor az eredmények is meg fognak érkezni.

Mennyire fontos számodra a közösségépítés és a sportolók személyiségének fejlesztése?

Legalább annyira fontos, mint a szakmai fejlődés. Egy jól működő közösségben mindenki érti és tiszteletben tartja a másik céljait. Ez teremti meg azt a légkört, amelyben a sportolók nemcsak jobb játékosokká, hanem kiegyensúlyozott emberekké is válhatnak.

Miben látod a legnagyobb kihívást a mai utánpótlás-nevelésben?

A mai fiatalok egészen más világban nőnek fel, mint huszonöt évvel ezelőtt. Rengeteg inger éri őket, az iskola, a digitális világ és a különböző elvárások folyamatos nyomást jelentenek számukra. Éppen ezért ma talán még fontosabb, hogy megértsük őket, segítsünk nekik eligazodni, és olyan környezetet teremtsünk, ahol biztonságban fejlődhetnek. Szeretném minél hamarabb megismerni a játékosokat, és remélem, hogy kölcsönös bizalom és tisztelet alakul ki közöttünk.

Mit üzennél a játékosoknak, a szülőknek, a támogatóinknak és a szurkolóknak?

Azt szeretném, ha mindenki úgy érezné, hogy ugyanannak a közösségnek a része. A fejlődés csak közös munkával valósulhat meg. Én minden tudásomat, tapasztalatomat és energiámat azért fogom a klubba hozni, hogy a Dunakanyar LSN Röplabda évről évre egyre erősebb közösséggé és szakmailag is egyre sikeresebb egyesületté váljon. Hiszek benne, hogy türelemmel, kitartással és egymás támogatásával olyan eredményeket érhetünk el, amelyekre valamennyien büszkék lehetünk.