Szűcs Kinga is a Dunakanyarban kezdte!

Az Európa-bajnokságot követően megérkezett Olaszországba, azóta pedig be is illeszkedett új csapatában Szűcs Kinga. A 28 esztendős ütő a 2016-ban Bajnokok Ligája-győztes, egy évvel korábban pedig itáliai bajnok Casalmaggiore ajánlatára mondott igent, így a világ egyik legerősebb bajnokságában bizonyíthat az új évadban. A sportolónő a honlapunknak adott exkluzív interjújában az első hetek élményei mellett céljairól is mesélt.

Hogy értékeled az Eb-szereplésünket, es milyen volt számodra ott lenni a zadari csoportkörben és a belgrádi nyolcaddöntőben?

Örültem, hogy bekerültem az utazó keretbe, egy Eb-n részt venni óriási dolog, azt gondolom. Nekem ez volt az első Európa-bajnokságom, és nagyon vártam az egész tornát. Több alkalommal voltak olyan meccseink, ami csak egy kicsin múlt és nem lett meg, de óriásit küzdöttünk a lányokkal minden egyes mérkőzésen .

Kicsit avassuk be az olvasókat az Olaszországba igazolásod hátterébe: hogy jött össze ez a szerződés, mit szóltál az ő megkeresésükhöz, mekkora dolog ez az életedben ?

Február környékén kezdtem el Dobi Edinával, a menedzseremmel együtt dolgozni . Elmondtam neki, hogy szeretném magam külföldön kipróbálni, szeretnék valami újat megtapasztalni. Úgy érzem, hogy mindig számíthatok rá. Nélküle nem sikerült volna ide eljutnom. Aki igazán ismer, tudja, hogy küzdő típus vagyok és rengeteget dolgozom azért, hogy elérjem a céljaimat, az álmaimat .Voltak megkereséseim, de én vártam úgy éreztem, még várnom kell arra a bizonyos ajánlatra .Egyik nap Edina felhívott, tisztán emlékszem az egész szituációra: jött két ajánlat, amikor elmondta őket, megkérdeztem, ő mit gondol, de én már legbelül tudtam, melyiket szeretném. Hozzátenném: egyetértettünk. Nagyon boldog voltam, hiszen ez volt az álmom, és alig akartam elhinni, hogy sikerült.

Milyen tervekkel, célokkal utaztál ki?

A lehető legtöbbet szeretnék fejlődni, tanulni minden elemben .Mentálisan erősnek maradni a legnehezebb helyzetekben.

Hogy teltek az első hetek, milyenek a benyomások, a tapasztalatok?

Amikor elindultam Magyarországról, először nagyon izgultam, hiszen ez az első évem külföldön egy teljesen új környezetben, de pont úgy érkeztem meg, hogy a lányok edzésre készülődtek. Bementem hozzájuk az öltözőbe, nagyon kedvesek voltak az első perctől kezdve, meg is lepődtem, hogy mindenki mennyire közvetlen. Nekem eddig nagyon tetszik minden, szeretek itt lenni és szeretem az edzéseinket. Azt gondolom, hogy nagyon profin gondolkoznak, például ha egy betegségről vagy sérülésről beszélünk . Az egyik lány elkapott egy vírust, aztán én is itt a napokban . A csapat doktor kijött, megvizsgált, ezután folyamatos kontaktban maradunk. Folyamatos az érdeklődés, hogy vagyok, hogy érzem magam, és majd ők eldöntik a stábbal, mikor kezdhetem újra a munkát. Először például volt egy labdás edzésem, amin csak én voltam, és az edzők, majd szép lassan jöhettek a rövidebb kondi edzések. Nagyjából így néz ki egy betegségből való visszatérés a csapatba .

Milyen a társaság, véleményed szerint mi lesz a szereped, hol lesz a helyed a csapatban?

Jó csapat kezd alakulni! Nem számítunk magas csapatnak, éppen ezért sokkal jobban kell mezőnyöznünk, az edzőnk ezt mindig kihangsúlyozza. Rengeteget kell használni ezen a szinten a block out-ot szerencsémre...

Milyen érzés Olaszországban röplabdásnak lenni?

Rettenetesen jó érzés. Minden meccs éles, ami szerintem egy játékosból csak a legjobbat tudja kihozni. Tudod játszani a saját játékodat, nyilván az alap taktikát betartva, de tudsz önmagad lenni a pályán, ami számomra nagyon fontos.

Idén Olaszország nyerte a női és a férfi Eb-t is, hogy látod, miért ilyen jók, mi a sikerek titka?

Én azt gondolom, jóban-rosszban támogatják egymást az olasz játékosok, és hát azt se felejtsük el, hogy ezek a játékosok a világ legerősebb bajnokságaiban játszanak. A nőknél azt láttam , hogy óriási volt bennük a bizonyítási vágy.

volleypress.hu